Ha Dublin főterén pálmafa nőtt volna, az se lett volna nagyobb meglepetés, mint hogy Ken Loach ír szabadságharcról szóló The Wind That Shakes the Barley c. mozija nyerte az Arany Pálmát. A fesztivál legelső versenyfilmjeként vetített Loach film sikerére a tippelők közül még gondolni sem mert senki - Wong Kar Wai alaposan meglepett mindenkit. Képzeletbeli […]

Utolsó versenynap a fesztiválon, előző nap már megkezdődött a sajtósok elszivárgása, a fesztiválpalotában az eseményeket közvetítő tévéken már a Franciaország-Mexikó meccsre kapcsoltak át, a környező utcák elnéptelenedtek, megszűntek a dugók. Rendes fesztiváligazgató ilyenkorra már nem tesz erős filmet, ehhez képest szombat reggel bemutatták a Faun labirintusát.
Guillermo del Toro állandóan váltogatja a kommersz és a szerzőibb […]

Hét játékfilm szerepel a kritikusok hetén (sajna nem a szójáték miatt, franciául nem működik), abban a cannes-i szekcióban, amelyet a kritikusok válogatnak, s ahol a filmeket megnéző sajtósok szavaznak a nagydíjról.
No és idén a Les amitiés maléfiques (Rosszindulatú barátságok) című francia film nyert, díj nélkül hagyva Kocsis Ági Friss levegő-jét. Emmanuel bourdieu filmje végzős egyetemista […]

A magyar filmszakma és -kritika 15 éve lamentál azon, hogy miért nem készül el a rendszerváltást és az azzal kapcsolatos történeteket feldolgozó magyar film. Hát a román filmesek nem fukarkodnak a témával, a Cannes-ban idén vetített két - egymástól teljesen különbözően - pont ezzel a problémával foglalkozik. És mindkettő figyelemreméltó módon.
Catalin Mitulescu-t először az Alter-native-en […]

A fesztivál legnagyobb meglepetése onnan érkezett, ahonnan senki nem számított rá, Olaszországból, Paolo Sorrentino kamerájából. A L’Amico di Famiglia maga az olasz Dalok a második emeletről, abszurd, enyhén szürreális, vicces, megható és mindenekfelett elképesztően innovatív vizuális, verbális és narratív szinten egyaránt. A dolog azért is meglepő, mert Sorrentino eddig nagyon jól megcsinált, de meglehetősen hagyományos […]

Ha minden jól megy, holnap délután interjút készítek Alejandro Jodorowsky-val, a pszichedelikus film mesterével, a hetvenes évek fesztiváljainak botrányhősével, aki két filmjének digitálisan felújított kópiáját kísérte el a fesztivál Cannes Classics szekciójába.
Arra gondoltam, hogy aki szeretne megtudni valamit róla/tőle, az javasoljon kérdést, s amennyire a lehetőségek a sajtóbeszélgetésen megengedik, felteszem őket.
Szóval hajrá, várom a hozzászólásokat!

Túl a fesztivál felén illik kicsit számbavenni, hogy mi is a helyzet a versenypályán, főleg mert már nagyon itt az ideje, hogy kiugorjon a mezőnyből valaki, ha nem kezdi meg senki a hajrát, egy hajszálon meg a véletlenen múlhat a győzelem. A sajtósok között két tábor alakult ki, az egyik azoké, akik szerint nem kérdés […]

“Kell hogy legyen egy mód a hatalommal, a szélsőséggel való szembeszegülésre” - vezette fel Oliver Stone a számára rendezett díszvetítésen Cannes-ban - mindegy, hogy ez a harc Vietnámban, Irakban vagy Amerikában zajlik. A kultrendezőnek 20 évvel ezelőtt készült Platoon című háborús filmjét vetítették, ő pedig ehhez elhozta ajándékba befejezés előtt álló World Trade Center című […]

Kaurismaki egyre érettebb, letisztultabb, tehát tökéletesebb filmeket csinál. Azt hihettük néhány évvel ezelőtt, hogy az akkori cannes-i fesztiválon zsűri nagydíjat szerzett A múlt nélküli emberrel elérte művészete csúcsát. A Lights in the Dusk néhány perce befejeződött legelső vetítésén azonban kiderült, hogy képes volt még egyet tovább lépni.
A finn depressziót bemutató trilógiájának befejező alkotása egy visszahúzódó, […]

A cannes-i fesztivál honlapján látható ez a kis videó a stábbal készült interjúról a TV Cannes számára. Figyelem, egy adott pillanatban az evőbajnok dalra is fakad a stúdióban!
Az oldalon a legalsó az ő anyaguk, ki kell választani a megfelelő formátumot. Jó szórakozást!
Kattints ide!
(Andi, kösz a tippet! )

Percekkel ezelőtt ért véget a koreai vászonháború cannes-i fejezete. A dél-koreai filmesek már Berlinben is protestáltak - akkor Park Chan Wook rendező vezérletével - az ellen, hogy az ottani kormány megszüntette azt a kvótarendszert, ami garantálta a hazai filmek jelenlétét a mozivásznakon.
Cannes-ban az esti vetítések közötti eseményszünetet kihasználva az ázsiaiak “Le a kvótarendszerrel”, “A […]

“Te megcsinálod Penelope Cruzt?” - kérdi a lengyel televízió szőkesége a sorban, miközben a Paris je t’aime szkeccsfilm vetítésére várakozunk. Szabadkozom, hogy hát mi ilyesmire nem nyomulunk, de ő már sorolja a sztárokat a mellettem álló angol tévésnek, aki elismerően bólogat.
Cannes-t azért szokás a sajtósok közt előszeretettel szidni, mert akkora sorokat kell állni minden […]

Dél-Amerika e hányatott sorsú országában kisebbfajta csoda kellett ahhoz, hogy 35 mm-es filmre forgatott mozifilm készülhessen - ez a másfele triviális dolog ott 36(!) évvel ezelőtt esett meg utoljára. Hogy ilyen körülmények között miként jöhetett létre egy filmnyelvileg ennyire tudatos és érett alkotás egy ilyen fiatal rendezőtől - na ez az, amit rejtélynek, vagy csodának […]

Újra egy női történet Almodóvar műhelyéből, újra az a világ, ahol a férfiak díszletnek való senkik, vagy ha érnek is valamit, legfeljebb annyit, hogy a nők megöljék őket. A Volver kis faluban nevelkedett család három generációnyi asszonyáról szól - sajnos két hosszú órán keresztül. Hiába vannak Penelope Cruz hatalmas keblei - a filmben régóta nem […]

Maggie Cheung sejtelmesen ringó csípője tölti be a borús, párás Croisettet. A fülledt levegő mintha emlékeztetne azoknak a hatvanas évekbeli hongkongi kifőzdéknek az atmoszférájára, amelyekbe esténként a Szerelemre hangolva hősnője leereszkedett Wong Kar Wai felejthetetlen mozijában. Cannes-ban ezúttal nem újabb WKW filmet láthatunk, hanem az ő zsűrielnöki tisztsége inspirálta a szervezőket a fesztiválplakát készítésekor.

Az […]