Cannes07: Béna búvár vagy félszemű pillangó

Meglepetésként érte a fesztiválozókat Julian Schnabel megható és látomásszerű filmje a francia Elle volt főszerkesztőjéről, akit negyvenévesen gutaütés és ezzel teljes bénultság ért. Hosszú kóma után felébredve Jean-Dominique Braudy eljutott oda, hogy egyik szemével látott és tudott pislogni.

A sikeres, kudarcot nem ismerő, az élet végével nem számoló Braudy számára természetesen minden megváltozott, és a locked-in szindrómából fakadó magány hatására számot vet addigi életével, s feldolgozza azt az élményt, amikor a végtelen lehetőségek világából a legegyszerűbb dolgok lehetetlenségébe került.

Julian Schnabel a film legnagyobb részében Braudy egyetlen, időnként elhomályosodó, a gyenge szemizmok hatására lassan élesedő szemén keresztül mutatja a környező dolgokat. A hozzá közeledő régi és új barátokon kívül saját fantáziájának és memóriájának a termékeit - amint Braudy egyszer mondja, ez a kettő nem bénult le a balesetben - látjuk ebben a kreatív, gyönyörű képi világgal rendelkező moziban.

Braudy terapeutái kidolgoztak számára egy kommunikációs rendszert: sorolták neki a betűket, ő pedig a megfelelőnél pislogva rakta össze a szavakat. A kezdeti egyszerű mondatok után ezzel a módszerrel egy nagyon személyes és költői regényt írt. A szkafander és pillangó - saját testébe zárt önmagát legtöbbször süllyedő búvárként képzelte el - meglepetésszerűen vált a versenyprogram egyik kiemelkedő darabjává.

Abban a versenyprogramban, amelyikben egyre inkább érik a román Arany Pálma. Rengeteg emberrel beszéltem, de még senki sem akadt, aki ne Cristian Mungiu filmjét mondta volna gondolkodás nélkül a fesztivál legjobb filmjének.

2 válasz: “Cannes07: Béna búvár vagy félszemű pillangó”

  1. Sz.Cs.

    Jól látom, hogy idén színvonalasabb a kínálat, mint tavaly volt? Vagy csak te írsz gyakrabban?
    Szurkolok Cristi Mungiunak.

  2. The_Answer

    A kommunikacios terapiat nem kellet sokat fejleszteni, ugyanis a Monte Cristo grofjaban mar hasznalatos volt ez a megoldas:P