Az első pofont a szerdai BL döntő jelentette a fesztiválnak, a Milan és a Liverpool állítólag siralmas összecsapásának ideje alatt eltűntek a sorok és kiürültek a vetítőtermek. Ezután már nem igazán szedte össze magát a fesztivál, mintha a filmeken kívüli világ betolakodása lohasztani kezdte volna a lelkesedést, és beindította volna az otthoni ügyek felé kalandozó gondolatokat.

Bár a szervezők a korábbi évektől eltérően kitolták a versenyprogramot szombatig, a szivárgás az utolsóelőtti napon már kézzelfogható volt. Minden filmre könnyedén be lehetett jutni, s mindig azokra a jó helyekre tudtunk ülni, amelyeket 10 napja irigyelünk.

Szombat estére még szomorúbb lett a kép, a fesztiválpalota folyosóin elhelyezett számtalan plazmatévén, amelyeken eddig filmrészletek, interjú- és sajtótájékoztató közvetítések mentek reggeltől estig, most a céltalan biztonsági őrök a Canal+ fociközvetítéseit nézik.

A vörös szőnyegen még eljátszák a felhajtást, de már senki sem hisz benne, a bemondó hangja is mintha fásultabban csengene. A rajongók bontják a láncokkal kerítésekhez rögzített létrákat és székeket, amelyek a legjobb helyeket biztosították a sztárok fényképezéséhez. A Croisette-n egy átlagos nyári estének megfelelő tömeg korzózik, csendesek a tengerparti pavilonok és a petit Majestic-ben is lehet ülőhelyet kapni.

Vasárnap még megismétlik a teljes versenyprogramot, és este az Arany Pálmát is kiosztják, de az az érintettek szűk körén kívül már senkit sem érdekel. Ginó segítségével addigra valószínűleg mi még lejjebb szorítjuk a Cannes-Budapest autóút rekordot.

Elküldve: 2007. május 26., 23:41-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.