Elolvastam Mihu januárban publikált forgatókönyvét, és állítom, annyira hasonlít a Mungiu filmre, mint a Terminátorra.

Az egyetlen közös pont a két történetben az, hogy mindkettő a kommunista Romániában játszódó abortuszról szól, de míg a díjnyertes film nagyrésze a beavatkozás előtt játszódik, addig Mihu forgatókönyve az abortusz után kezdődik.

A Sa iubesti si sa tragi apa (Szeress és lehúzd le a vizet) egy jó dialógusokkal megírt, a Mungiuénál komplikáltabb, sokszereplős sztori, amelyben az abortuszt vállaló lánynak a szülei, ötéves gyermeke, férje és annak szeretője is megjelenik. A történet középpontjában az a bőrönd áll, amelyben a nő, szülei vidéki házából Bukarestbe szállítja a halott magzatot, és amely kis híján felhívja a figyelmét két szekusnak. Mindezekről természetesen semmi szó nincs a Mungiu filmben: nincs vonatút, se szekus, se szülők, se bőrönd, se harsány lépcsőházi veszekedés.

Az inkriminált jelenet, amelyben a magzatot kellene közelről megmutatni, és amire mint plágiumra Mihu hivatkozott, nem is szerepel a forgatókönyvnek ebben a változatában: nem kádról, hanem egy vécékagylóról van szó, amelyet távolról látunk, amint folyik le a víz benne, és leng a lánc mellette.

Ha valamifajta plágiumról szó lehet itt, akkor az csakis általánosan az abortusz témájával lehet kapcsolatos, de valljuk be, ez egy olyan erős probléma volt Ceausescu Romániájában, hogy bárkinek eszébe juthatott feldolgozni. Az talán elképzelhető lehet, hogy Mungiu-nak a forgatókönyv olvastán ugrott be, hogy erről készítsen filmet, de ezen túl semmi közös nincs a Mihu szöveggel. Ha valóban ez történt, akkor Mungiu éppenséggel lehetett volna olyan gáláns, hogy feltünteti ötletadóként a drámaírót.

Valószínűleg azonban inkább az történt, hogy Mihu, mikor elolvasta a filmről megjelenő első kritikákat, beijedt, hogy lelőtték az ő filmes projektjét (állítólag már dolgozik egy rendezővel ezen), s anélkül, hogy látta volna a filmet - ezt egyébként be is ismerte - elkezdett vádaskodni. Pedig ha csendben maradt volna, 1-2 év múlva, mikorra ebből a forgatókönyből film lehetett volna, teljesen elfogadható lett volna a sztori egy más rendező tollából. Ezzel viszont alaposan elvágta maga alatt a fát, és az egész csak arra volt jó, hogy beleköpjön Mungiu Arany Pálmás boldogságába.

Ahelyett, hogy erről beszéljünk, inkább nézzük meg, amint Jane Fonda átadja a díjat az Arany Pálmát Cristian Mungiunak a Cannes-i fesztiválpalota Lumiere-ről elnevezett nagytermében:

Megtaláltam a film saját blogját, akit érdekel a stáb cannes-i élménye, itt sok anyagot találhat.

Elküldve: 2007. május 29., 21:28-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.