Igor Cobileanski moldovai filmes tavaly Kolozsváron, a TIFF-en járt, ott mutatta be ezt a szellemes, rendkívül profin megcsinált rövidfilmet (Cind se stinge lumina - Mikor elalszik a fény). Pontosan megszerkesztett beállítások, hatásos plánváltások és vágások, a poénban rejlő minden lehetőséget kiaknázó dramaturgia, valamint rendkívül hiteles élethelyzetek és karakterek. Nézzük:

Ebben a “román újhullámnak” nevezett valamiben, amit a tér- és időbeli egybeesésen kívül semmifajta ideológia vagy iskola nem tart össze, azt hiszem az a legnagyobb erejű, ahogyan a filmesek a saját környezetüket néhány apró gesztus segítségével, iróniával telítve meg tudják jeleníteni. Az a pillanat, amikor a taxisofőr a fogadás érdekében kiszáll, és kicsavarja az elhagyatott buszmegálló egyetlen villanyégőjét, többet mond Kelet-Európának erről a szegletéről és az emberek “közvagyonhoz” való hozzáállásáról, mint két könyvtárnyi szociológiai szakirodalom.

Elküldve: 2007. május 30., 21:32-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.