Mindennapi megaláztatásaink
A rendőri túlkapások vizsgálata és felmutatása az emberi jogok védőinek egyik legfontosabb feladata, ezért sok, gyakran meglehetősen sablonos ábrázolásával találkozhatunk ennek a témának. A Verzión vetített Bűn és bűnhődés című kínai doku azonban azért több ezeknél, mert kevesebb. Végignézzük a filmben a kisvároska ifjú rendőreinek apró túlkapásait, pitiáner hatalmi játékait, az eljárást végül apró kellemetlenségekkel megúszó sértetteket, és rájövünk, hogy azért lehet ebből a filmből sokat tanulni, mert nem szélsőséges, túldramatizált szituációkat látunk.
Abszurdnak ható képsorral kezdődik a film: a katonák priccsükön hosszú perceken keresztül, a lehető legaprólékosabb gondossággal hajtogatják pokrócaikat; elképesztő a végletekig hajszolt koncentráció, amivel éleket hajtanak, igazgatnak, és a legkisebb egyenetlenséget is elsimítják. A fiatal hivatásos katonákból álló alakulat arra törekszik, hogy a világ végén található kínai kisvárosban szigorú rendet tartson, és mindenkit elkapjon, aki a legkisebb törvénysértést elköveti.
Feltételezett mobiltolvaj, lejárt iparűzési engedéllyel guberáló öregember, elhagyatott fát lopó srácok kerülnek a rendőrök kezére, akik kicsinyes módon, gyerekesen agresszív gesztusokkal, de mégis az adott közegben rendkívül megalázónak ható módon viselkednek áldozataikkal. Megrázó a jelenet, amelyben a 65 éves, szamárkordéval papírhulladékot gyűjtögető
öreget ezek a suhancok megrogyasztott térddel kényszerítik állni, magyarázzák neki a törvényes viselkedés szabályait, és bocsánatkérésre próbálják rávenni. Nem csak büntetnek, hanem az erkölcsi nevelés feladatát is megpróbálják ellátni.
Azért fontos Zhao Liang munkája, mert nem az emberi jogok szélsőséges helyzetekben történő durva megsértésére mutat rá, hanem azokra a mindennapjainkat behálózó apró megaláztatásokra emlékzetet, amelyeket gyakran észre sem veszünk.