Dáunlód: Letöltöm a mozimat

Hétvégén egy bécsi kávézóban beszélgettünk a barátokkal, s a vita fordulatai győztek meg végleg arról, hogy itt is tematizálni kellene azt, amit jobb híján a filmipar “download válságának” nevezek. Arról az átfogó és a közeljövőben mély következményekkel járó válságról lenne szó, amit a filmek jó minőségben történő másolása és egyre könnyedebb terjesztése indított el.

Azt hiszem, a probléma rendkívül sokrétű, a következőkben megpróbálom címszavakban felvázolni azt, amit ezzel kapcsolatosan megvitatandónak, megtárgyalandónak gondolok. A folytatásban pedig a hozzászólások alapján igyekszem majd egy-egy problémát részletesebben kidolgozni.

Szóval akkor a következő négy pontba csoportosítanám így hirtelen a főbb kérdéseket:

1. Filmipar-történet, előzmények
Az 50-es évek táján hasonló válság alakult ki az amerikai filmiparban, akkor a televízió borította fel a rendszert. A nagy stúdiók akkor is azzal próbálkoztak, hogy olyan látványos szuperprodukciókat dobtak piacra (ekkor terjedt el a szélesvásznú technicolor), amelyeket tévében nem vagy sokkal kevésbé lehetett élvezni. A dolog azonban nem igazán működött, a legtöbb stúdió bele is bukott a próbálkozásba, és a sztoriból nyertesen a B kategóriás filmek világából előkerült, újszerű témákat feldolgozó kis függetlenek jöttek ki győztesen, és ebből született aztán az új-Hollywood.
Vajon ma is ilyen jellegű váltásra van szükség? Vagyis a megoldás a filmek átalakulásában, újfajta témaválasztásban és netán megújuló filmnyelvben rejlene?

2. Filmfinanszírozás, filmgyártás átalakulása
A filmgyártás elsősorban a sztárok hatalmas gázsijai miatt óriási összegeket emészt fel. A most kiszivárgott Shyamalan filmek részletes költségei sok mindent elmondanak erről a világról, a nyáron mozikba kerülő új Superman filmet pedig minden idők legdrágább filmjeként tartják számon. Mivel a nagy filmek sokba kerülnek, drágák a mozijegyek, aminek következtében az ingyenes letöltés egyre vonzóbbá válik a nézők számára.
Vajon itt kellene lépni? Például a legnagyobb stúdiók egyfajta közös megegyezés alapján megfelezik a felkínált gázsikat? Hiszen senkinek sem kopna fel az álla, ha nem 20, csak 10 millió dollárt kapna egy főszerepért.

3. Mozi mint intézmény újragondolása, filmforgalmazás átalakulása.
A filmgyártás és a -marketing akkor kezdenek el egyre csillagászatibb összegeket felemészteni, mikor egyre másra érkeznek a mozibevételek drámai csökkenéséről szóló hírek Amerikából, de itthonról is.
Mi lehet a megoldás? Nem kellene-e átgondolni radikálisan a mozi szerepét? Néhány évvel ezelőtt készítettem interjút a Palace Cinemas amerikai származású közép-európai igazgatójával, aki akkor arról beszélt, hogy a digitális vetítőjét arra szeretné egyszer használni, hogy például élőben közvetítsen koncerteket és sporteseményeket. Az emberek, akik nem tudják megengedni maguknak, hogy a vébé döntőre elmenjenek, hatalmas méretben, többszáz ember között szurkolva nézhetik meg a meccset.
Vajon ez lehetne az egyik út? Valamilyen változásra szükség van, hiszen gondoljunk bele: struktúráját tekintve a mozi ma lényegében ugyanúgy működik, mint 110 évvel ezelőtti megjelenésekor. Van egy mozgóképeket mutató vetítőterem, ahova belépőjegyet szednek, a bejárat előtt pedig különböző ételeket és italokat árusítanak.

4. Ingyen mozi?
És akkor mindez elvezethetne oda, hogy a jegyárakat radikálisan lehetne csökkenteni, netán kvázi ingyenessé tenni. A moziknak így nem a jegyeladásból, hanem a hatalmas nézőszámból eredő reklámbevételekből kellene megélniük. Vagyis a filmek előtti és alatti reklámok annyit hoznának mozinak és filmgyártónak, hogy az kitermelhetné a költségeket. Hasonló lenne ez a lapok politikájához: nyilvánvaló, hogy egyetlen lap sem képes fedezni az előállítási költségeket az újság árából, miért várjuk ezt akkor el a filmektől?
Azért nem lényegtelen ez a kérdés, mert a témával kapcsolatos fórumokat böngészve megfigyelhető, hogy nagyon gyakran említődik a drága mozijegyek problémája.

Hát akkor ez lenne első lépésben a menü, let’s dance!

4 válasz: “Dáunlód: Letöltöm a mozimat”

  1. Nándor (Nándika, vagy amit akartok)

    Az ötlet nem rossz, de a film közbeni reklámokhoz szkeptikusan viszonyulok… Ez így még rosszabb mint a tévés.

  2. KA-L

    A film közbeni reklámokat nem csak megszakításos formában lehetne megoldani, mint a tévében , hanem beépített formában, ahogy ez elég gyakran történik is. Például, ha a főszereplő kiszáll a kocsiból, szerintem senkit nem zavar, ha egy pillanatig látható a Ford jelzés, vagy ha rápillant az órájára, nem csak a filmbeli pontos idő, hanem azt is látszik, hogy Rolexet visel. Elég sok olyan filmet látni, ahol a márkajelzéseket szándékosan eltakarják, így például nem tudjuk meg, hogy milyen sört iszik kedvenc színészünk (gondolom, mert az illető cég nem támogatta a filmet). Miért ne lehetne megoldani azt, hogy ne a jegyeladások, hanem a fizetett beépített reklámok tegyenek nyereségessé egy filmet? Bizonyos értelemben ez is mecenatúra…

  3. Adminisztrátor

    Igen, mikor film közbeni reklámokról beszéltem, pontosan ezekre a beépített reklámokra gondoltam, amelyek egyébként már régóta működnek. És ha egy film az ingyenes vagy nagyon olcsó mozijegyeknek köszönhetően kétszer annyi nézőt vonz, akkor kétszeresére nő a reklámértéke.
    Az egyetlen ellenvetés, ami ez ellen tehető, hogy a reklámeladási kényszer miatt (hiszen innen kellene a bevételeknek származniuk) az egész film egy nagy reklámfelületként fog működni. Csak hát az a helyzet, hogy elég csak az utóbbi évek magyar közöndégfilmjeit megnézni, amelyek így is tele vannak pofátlanabbnál pofátlanabb nyilvánvaló reklámokkal.
    A változás egyébként itt az lehetne, hogy a forgalmazók, mikor egy filmet megvesznek, a gyártónak mondjuk nem fizetnek sokkal kevesebbet mint a jelenlegi rendszerben - vagyis a gyártók nem rövidülnek meg. Csak a forgalmazók és végül a mozisok elsősorban nem a jegyárakból szereznék a bevételt.

  4. mendóka

    Én azért nem látom ennyire siralmasnak a helyzetet,… még. Nem vitás, hogy a filmipar át fog alalkulni,… át kell alakulnia, de véleményem szerint mindig akad majd ember aki eljárjon a vetítésekre. Mert elvégre a “mozizás’”, mint olyan, nem csupán arra szolgál, hogy kritikus szemmel végignézz egy filmet, hanem társadalmi vetületei is vannak (haveri összeröffenés, csajozás stb). Számítógép előtt ülve nincs meg az az élmény amit egy klasszikus mozi nyújtani tud.

    Egy másik szempont pedig: amíg lesznek bűvös-bájos tomkrúzos andzselinadzsolis “szupersztárok” addig nézőközönség is lesz. Ugyanakkor a tévés megjelentetésből is rengeteget kasszíroznak a stúdiók, és lehet, hogy a jövőben ez lesz majd a döntő fejőstehén egy új film esetében, mert tévé az lesz, ha nem is a mai formájában, de lesz.

    Csákó:)