Tegnaptól elindult a magát most először versenyfesztiválnak nevező Titanic. Budapest egyetlen nemzetközi filmfesztiválját azért lehet egyszerre szeretni és utálni, mert merész. A szervezők bátran merítenek a nemzetközi fesztiválfelhozatalból, aminek köszönhetően gyakran kerülnek el Pestre forradalmian újító mozgóképek és elképesztő melléfogások. Személyesen én a potenciális kudarcok ellenére is a merészséget pártolom, úgyhogy újból nagy reményekkel vágok neki.
A gond a fesztivállal általában az, hogy igazából filmszemle, nincs igazán fesztiválhangulata. Pontosan nem tudom megmagyarázni miért, talán kevés a szakmai vendég, talán a nagy város teszi ezt. Sokan mondogatták, hogy a verseny hiánya miatt csak sok fesztiválon szerepelt filmeket lehet csak meghívni (az első szerepléseket mindig versenyfesztiválokra tartogatják a filmesek), emiatt viszont a nemzetközi szaksajtó nem igazán volt érdekelt az idelátogatásban. A TIFF-nek már a harmadik kiadásán nagyobb nemzetközi rangja volt, a Titanic eddig igazából arra volt jó, hogy Magyarországra elhozzon olyan filmeket, amelyeknek esélyük sincs a hivatalos forgalmazásba bekerülni.

Úgyhogy teljesen érthető a verseny megalapítása, bár belső, nem teljesen publikus információim szerint a versenyfesztiválság felvétele nagyon prózai történet. Arról van állítólag szó, hogy Bozóki András kultuszminiszter egy nemes gesztussal megdobta Horváth György fesztiváligazgatót és csapatát negyedmillió forinttal, amelyből ugye futja a 8000 eurós díjra, illetve a zsüritagok és a filmesek meghívására. Mindehhez még annyit kell tudni, hogy tavaly elindult az ARIFF, a székesfehérvári fesztivál, amely egyből versennyel és meglehetősen rangos meghívottakkal (Todd Solondz, Luis Mandoki, Paprika Steen) dobbantott. Nem elképzelhetetlen, hogy ennek hatására kapták magukat a szemlejellegbe kicsit belelustult titanicosok össze. No de ennyit a politikai háttérről, mert már filmet is láttam.

Az újzélandi Fafej mágikus és prózai mese egy istenhátamögötti világról. Egy kis falu - Fafalva - szemétdombján dolgozik hősünk, Gert, akit a szeméttelep vezetője azzal bíz meg, hogy vigye el a lányát esküvőjére a szomszéd telepólésre, Lányfalvára. Az út azonban olyan, mint a mesebeli szegénylegénynek a próbatétel. Gonosz figurák tünkreteszik az autójukat, majd a szamarat is eladják egy tál mágikus babért.

Hoppá. A következő mondat úgy kezdődött volna, hogy “a fekete-fehérben elmesélt történet…” - de a szöveg írása közben rápillantottam a Titanic honlapjára, ahol a film oldalán feltett kép színes, méghozzá meglehetősen markáns színvilággal. Szerencsére a film hivatalos honlapja aztán tisztába tette a dolgokat, a film valóban fekete-fehér, a Titanic próbált csak megviccelni.

Tehát a fekete-fehérben elmesélt történet varázslatos és alpári világot jelenít meg egyszerre. Az egymásba szerető két főhős úgy beszélget, hogy közben a szájuk nem mozog, a legaranyosabb, mikor ásítanak, és a szájuk zárva marad. Kettejük szinte költői viszonya mellett - nem véletlenül említi a katalógus és az imdb Fellinit - meseien gonosz és undorító alakok kerülnek elő, akik hőseink elé nem csak akadályokat gördítenek, de be is mocskolják, meg is alázzák őket.

Úgy tud kedves és időnként felkavaró lenni ez a film, hogy közben fiatalos, friss filmnyelvet használ, merészen ügyetlen és pofátlanul szabálytalan. És hát az alkotók által jegyzett filmzene az eszméletlenül jó! (A zenékből 2 innen letölthető)

És végül még egy ajánlat: a fesztivál versenyben vetíti a tavaly Berlinben látott elképesztő, szellemes, szomorú, hátborzongató ADAM & PAUL-t!!! Aki csak Pesten van, nézze meg. Érdemes ezért idejönni!

A Titanic honlapja

Elküldve: 2006. március 31., 19:48-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.