Dáunlód + Titanic: Miért üresek a székek?

A Titanic ezévi kiadásán azokon a vetítéseken, amelyeken jártam, meglepően kevesen lézengtek. Az Uránia kb. 250-300 fős nagytermében 50-nél többen nem voltak még azon a vasárnap délután 5 órás vetítésen sem, amelyre egyszerre mehetett a sajtó és a közönség is.

A múltkoriban írtam arról, hogy a Titanic még nem egy nemzetközi szinten jegyzett versenyfesztivál, funkciója inkább az, hogy Budapesten is lehessen látni a kortárs filmtermés legjavát. Néhány évvel ezelőtt, mikor a fesztivál még ősszel, szeptember-októberben zajlott, hatalmas tömegben kellett megverekedni a jegyekért és az ülőhelyekért a vetítéseken, akár nagyon késői órákban is. Mi történt közben?

Egyrészt a Titanic egy másfél éves szünet után, tavalytól átkerült tavaszra. A szünet és az időpontváltás szerintem önmagában nem tett jót, az első tavaszi napokon kevesebben mennek moziba, mint az első esős őszi estéken. De a szervezők szerint ilyenkor kevesebb a fesztivál, ezért könnyebb megszerezni a filmek kópiáit.

Másrészt az idei fesztivál reklámja csak azért nem volt rossz, mert igazából nem létezett. Néhány nappal a rendezvény előtt megjelent néhány plakát, aztán valamelyik netes fórumból megtudtam, hogy olyan hírek terjengenek, miszerint a jegyek elővételben 20%-al olcsóbbak. De mire a hír eljutott hozzám, lejárt március 29., a kedvezményes vásárlás határideje.

Harmadrészt tetszik, nem tetszik, az elmúlt 3-4 évben megváltozott a világ. A fesztiválon most vetített filmek jórésze elérhető a neten, sőt, elárulom, magyar felirat is van jórészükhöz. Namármost akkor ezzel számolni kell, az átlagosan 8-900 forintos jegyár ebben a viszonylatban pedig sok. Persze, ha a szervezők érveit hallgatjuk, miszerint ezek különleges filmek egyedi vetítései, amire áldozzon az, akit érdekel, akár el is fogadnánk. Csakhogy ahhoz, hogy valaki több, mondjuk 8-10 filmet megnézzen a fesztivál ideje alatt, komoly befektetést kell eszközöljön.
És azt se felejtsük el, hogy az itt bemutatott mozik meglehetősen rétegfilmek, vagyis elsősorban diákok és hasonlóan kispénzű humán értelmiségiek jelentik a célközönséget. Meg lehet egyébként figyelni, hogy a Filmszemlén, ahol 600 ft-ért lehetett jegyet váltani, komoly tülekedés volt.

Vajon nem lenne itt az ideje, hogy legalább az anyagilag pályázatból támogatott, tehát a piactól kevésbé függő fesztiválokon a filmes világ elkezdjen tesztelni egy - hogy Horváth Robi megfogalmazását használjam - új üzleti modellt?

Megjegyzések lezárva.