“A Duna jön, a Duna mindig jön” idézi Pelikán elvtársat Géza a pesti áradásokról szóló tudósításában. És tényleg, új szórakozási forma alakult ki a napokban a fővárosiak körében, akik sok év után végre odafigyelnek arra a folyóra, ami a város közepében éktelenkedik. Vagyis ha Mohamed nem megy a hegyhez, jön a Duna. Az emberek, ha csak tehetik, úgy szervezik a koraesti hazautat, hogy egy Duna-menti átszállás is belekerüljön. Ilyenkor megállnak néhány percre, és az alkonyi napsütésben szemlélik és fényképezik a Dunát, amelyik ott van, nagyon közel, a Margit híd mellől bele lehet lógatni a kezet. Az Index megtalálta a katasztrófa-turizmus első hirdetését is, amelyen kis térkép jelöli, hogy hol a leglátványosabb a dráma.

Nem furcsa - kérdezi meszíndzseren Házsé -, hogy pont a Titanic alatt van áradás? A fesztivál szervezői évek óta poénkodnak a vízi és tenegerész metaforákkal, hát most beletrafáltak. A Duna nevű jövevény ugyanis elmosta például azt a partyt, amelyet egy állóhajóra terveztek, ám amely hajónak a bejárata a Duna eredeti vízállási magasságában, jelenleg kb.6-7 méterrel a koszos víz felszíne alatt található. Úgyhogy valóban szükség lenne arra, hogy a fesztiváligazgató hajóskapitány szerepben is bemutatkozzon, ám ő továbbra is csak a filmekhez ért. De ahhoz egészen jól.

Elküldve: 2006. április 5., 14:25-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.