Titanicnapló2006: Kín
Egy kislányát veszett apa kínjait mutatja be a Keane című amerikai függetlenfilm, amelynek nem mellékesen Soderbergh a producere. Igazi indie múvi ez, kevés szereplővel, kamaradrámával, kézikamerázással, mindennapi élethelyzetekben megmutatkozó emberi érzelmekkel.
Damian Lewis játéka (ő jeleníti meg a gyerekét vesztett apát) azért különleges, mert képes egy folyamatosan az őrület és a normalitás határán billegő ember gyötrődését ábrázolni. A gyerekét a buszpályaudvaron elveszítő apa saját hibájaként éli meg a történteket, ezért a kétségbeesés és a lelkiismeretfordulás miatt időnként elborul az agya. Az egészben az a szó szoros értelmében összeszorított fogakkal zajló küzdelem a lenyűgöző, amit elméje egyben tartásáért vív önmagával a főhős.
Bár a film a közepe fele egy kicsit leül, a mesterkéletlen, hiteles alakítás és az ehhez kitűnően párosuló visszafogott rendezés és operatőri munka révén a fesztivál egyik legjobb és mindenképpen a legemberibb filmjéhez volt szerencsénk. A film ereje abban nyilvánult meg igazán, hogy a vetítés után még órákig élt bennem a film hangulata, világa, visszhangzottak mondatok, felidéződtek képek. Kevés film képes erre.
A Keane egyébként eszembe juttatott egy tavaly Cannes-ban, a Rendezők Két Hete szekcióban látott portugál filmet. Az Alice címet viselő mozi (rendező Marco Martins) főhőse hasonlóan egy kislányát veszett apa, aki azonban nem a Keane-hez hasonló módon veszti el a fejét. Elhatározza, hogy ha a rendőrség nem volt képes megtalálni a lányát, akkor ő, tudományos alapokon megszervezve a keresést, sikerre jut, s ezért szigorú napi programot állít össze magának. Hajnalban kel, és szórólapokat oszt a dugóban álló autósoknak, plakátokat ragaszt. Ezután egész nap az utcákat járja, miközben meghatározott időpontokban elmegy kicserélni a város rengeteg pontján elhelyezett kameráiban a kazettát. Ugyanis az összes barátját megkérte, hogy tehessen az erkélyére vagy a házteztőre egy kis videókamerát, ami folyamatosan veszi a várost. Miután a metrónál dolgozó ismerősétól összeszedi a biztonsági kamerák felvételeit, éjfél körül hazamegy, s elkezdi gyorsítva, egyszerre 8 tévén nézni a filmeket. Ahol a kislányára hasonlító képet lát, azt kinagyítja, kinyomtatja, s kiragasztja a falra. Ezt csinálja fél éven keresztül minden nap. Aztán barátai hosszas győzködésére belátja, hogy nincs értelme, és abbahagyja. Éppen mikor kikapcsolja azonban egyik belvárosi kameráját, az utcán elmegy a kislánya. Fájdalmas a befejezés, erős a film, de talán kevésbé sikerült, mint a Keane. Hátha eljut valamikor felénk is.
Lodge Kerrigan: Kean. Egyesült Államok. 2004. 93 perc.
Sajnos a Titanicon már nem vetítik.
2006. április 6., 19:34
Ez ugyan nem vag a temaba, de azert megkerdem toled is:
van egy (ausztral?, kanadai?) film, amelynek nem tudom a cimet: egy felreeso hazban elnek valami gyerekek, 3-4 testverrol van szo (koztuk egy kamasz lany es srac - ez 100%, es 70%, hogy egy 3-5 eves kiscsaj is), akiknek nemreg haltak meg a szuleik? (gyamjuk?, nagynenjuk?), de ezt a halalesetet titkoljak, hogy ne vigyek oket szocialis otthonba. Valami ilyesmi… Ja es a kamasz csajnak akad kozben egy udvarloja (talan n-edik unokatesoja?), akit majd dobni fog, no de a lenyeg az, hogy a tesok kozott eros erzelmi kotodes van, ami a vegen abban konkretizalodik, hogy a ket tini-teso egy agyban kot ki, es persze nem alvasrol van szo. Nem tudod veletlenul a film cimet?
2006. április 6., 21:20
Somersault a címe a filmnek, a Titanic Cigánykerék néven mutatta be, sajnos már nem lesz több vetítés belőle.
2006. április 7., 18:10
hú, nekem is van két ilyen filmem, aminek nem tudom a címét:
1. egy ausztrál kisvárosban lakik egy testvérpár. a mellettük levő házba bekültözik egy filmsztár, és persze mindketten beleszeretnek. a csávó mindekettejükkel össze is jön, míg a végén az egyik öngyilkosságot próbál elkövetni, de a fickó hal meg véletlenül.
2. egy ausztrál írónő, aki Londonban él, hazamegy a testvéreihez, akikkel nincs túl jó viszonyban. maga a film erről a három lánytestvérről szól, és a sok év utáni találkozásról.
Ismered őket?
2006. április 7., 19:01
Zsoltnak: sajna nem errol a filmrol van szo, en talan 1997-1999 kozott lathattam.
Krisztinanak: az 1. film cime Love Serenade (1996), rendezte Shirley Barrett (http://www.imdb.com/title/tt0116930/).