A magyar filmszakma és -kritika 15 éve lamentál azon, hogy miért nem készül el a rendszerváltást és az azzal kapcsolatos történeteket feldolgozó magyar film. Hát a román filmesek nem fukarkodnak a témával, a Cannes-ban idén vetített két - egymástól teljesen különbözően - pont ezzel a problémával foglalkozik. És mindkettő figyelemreméltó módon.

Catalin Mitulescu-t először az Alter-native-en láttam évekkel ezelőtt a Bucuresti-Wien 8:15 c. rövidfilmjével, s már akkor is kitűnt a mezőnyből, ha jól emlékszem valami díjat is összeszedett. Aztán elkészült a Trafic, amivel meg itt Cannes-ban nyert két éve rövidfilm Arany Pálmát, most meg az Un Certain regard szekcióban szerepelt a Cum mi-am petrecut sfarsitul lumii? Mitulescu ezúttal a Ceasescu rezsim utolsó évét dolgozza fel egy nagyon személyes történeten keresztül, egy 17 éves lány és a közvetlen környezete révén élhetjük át a diktatúra utolsó pillanatait. Mindebben pedig a legérdekesebb az, hogy az egész sztorit a lány kisöccsének szemével látjuk időnként, aki három alkalommal mesei jeleneteket képzel el, ezáltal emelve ki a filmet a megszokott diktatúra filmek sorából. A film első felének viszont jót tenne egy kis újravágás.

Corneliu Porumboiu fergeteges komédiát hozott a Croisettre, ami egy romániai kisvárosban a forradalom évfordulójára készülő tévéműsorról szól. Az A fost sau nu a fost? első felében azt látjuk, ahogy a riporter összeszedi a meghívottakat a műsorhoz, a második felében – ez az igazán vicces – magát az amatőr, siralmas, minden kelet-európai nyavalyánkat és kicsinyességünket felfedő műsort.

Szóval van ez a két jó film, csak egy a baj: nem biztos, hogy nemzetközi környezetben működnek, ezek nekünk szólnak, főleg egy nyugat-európai nagyon nem értheti. Ki is derült ez a külföldi sajtósokkal való beszélgetéseimből illetve a kritikákból. De azért még jók meg fontosak. S jó, hogy itt vannak Cannes-ban, ami egy fontos hely.

Elküldve: 2006. május 25., 19:27-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.