Utolsó versenynap a fesztiválon, előző nap már megkezdődött a sajtósok elszivárgása, a fesztiválpalotában az eseményeket közvetítő tévéken már a Franciaország-Mexikó meccsre kapcsoltak át, a környező utcák elnéptelenedtek, megszűntek a dugók. Rendes fesztiváligazgató ilyenkorra már nem tesz erős filmet, ehhez képest szombat reggel bemutatták a Faun labirintusát.

Guillermo del Toro állandóan váltogatja a kommersz és a szerzőibb filmeket, a Blade 2 után most feltálalta ezt az elképesztő mesei drámát. Spanyolországban 1944-ben Franco megnyerte a polgárháborút, már csak a hegyekben van néhány ellenörző csoport, ide helyeznek ki egy kapitányt, akinek a feladata az utolsó gócpontok megsemmisítése. A film azzal kezdődik, hogy elhozatja várandós feleségét annak előző házasságából való kb. tíz éves lányával. Ez a lány lesz az, aki különleges fantáziája és mesekönyvei segítségével mitikus-mesei alakokkal népesíti be a kegyetlen valóságot. A film ezen mesei szűrőn keresztül beszél a szabadságharcosokról, de úgy, hogy a legkeményebb, legdurvább pillanatokat sem hagyja ki. A Faun labirintusa szinte azonnal elvarázsol, aztán elborzaszt, végül pedig meghat.

Akkor, amikor már senki semmi különösre nem számított a versenyprogrammal kapcsolatban, berobbant ez a film, és hát nem lehet tudni, hogy nem borította-e teljesen fel az előre leosztott lapokat. Holnap este kiderül, de én nagyon drukkolok neki.

Elküldve: 2006. május 27., 21:46-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.