Csehek Berlinben - berlini emlékek 1.
Nemrég ért véget a Berlinálé, úgyhogy arra gondoltam néhány bejegyzésben megemlékezek azokról a filmekről, amelyek - bár megérdemelték volna - nem fértek be a cikkekbe. Ez ebből a sorozatból az első.
A csehek kitettek magukért az idei Berlinálén. Sőt, nemcsak magukért, hanem úgy egész Közép-Európáért. Mert hiába a régen látott mennyiségű magyar film - nagyrészük mellékes szekciókban - visszhangot egyikük sem keltett.
Ezzel szemben Hrabal honfitársainak mindhárom jelentős szekcióban (versenyprogram, Panorama, Forum) képviseltették magukat, ráadásul emlékezetes alkotásokkal.
Ha már Hrabal, akkor kezdjük Jiri Menzel új filmjével, amit az Őfelsége pincére voltam c. regényből forgatott. Na ez az a film, ami egész Közép-Európáért beszél: pezseg benne ennek a fura régiónak az állandó, kiszámíthatatlan változása és az ellentmondások folyamatos együttélése. Maga a film meglehetősen konvenionális, keserédes vígjáték, egy tipikusan menzeli figurával a középpontban, aki bugyutasága ellenére képes valahogy átevickélni az életen - beleértve egy világháborút meg egy kommunizmust. Ez a mozi sajnos pont attól jó, ami egyben enyhe csalódást is okoz: Menzel a filmes kifejezőeszközöknek azokat a fogásait használja, ami saját és nemzete filmművészetének a jellegzetességei. Ennek köszönhetően a film stílusa kedvesen-kellemes, a sztori és a fordulatok tökéletesen működnek, csak éppen a frissesség hiányzik belőle. De attól még kifejezetten élvezetes, csak nem emlékezetes - remélhetőleg mozikba kerül mifelénk is.
Másképpen, talán frissebbenhasználja fel a cseh filmes hagyományokat David Ondricek, a Grandhotel rendezője. A film szereplői egy hegytetőn álló, toronyformájú szállodában dolgoznak pincérként, szobalányként vagy önjelölt meteorológusként. Ez utóbbi a főhős - fura, életidegen, de szerethetően ügyetlen figura, akinek legnagyobb problémája, hogy fizikai fájdalom fogja el, ha megpróbálja elhagyni kicsiny szülővároskája határait. A film igazi csehes, finom abszurdba hajló humorral meséli el ezeknek az enyhén meseszerű alakoknak a történetét, amely nagy emberséggel és kedvességgel szól az emberi hibákról, gyengeségekről és érzelmekről. Varázslatos kis darab ez.