Lars von Trier: Manderlay

Kedvenc dánom előjött tavaly Cannes-ban az USA trilógia második darabjával, és hát elég sok vihart kavart. Egyrészt a határozott Amerika-ellenesség miatt politikait, másrészt esztétikait, mivel úgy tűnik, valami nem igazán működik a filmben. Azt hiszem, ebből ő is érezhet valamit, mert a cannes-i sajtótájékoztatón azt mondta, hogy egy hosszabb szünetet kíván tartani a harmadik rész, a Washington elkészítése előtt.
Személyesen nekem az a bajom ezzel a filmmel, hogy az ideológia mindent elborít. A Dogville-ben az erkölcsi, társadalmi és politikai problémák egyéni sorsokon keresztül, áttételesen mutatkoztak meg. A Manderlay viszont tanmese lett, ahol teljesen nyilvánvaló, hogy minden szereplő egy típust, gondolatot vagy ideológiát képvisel.
Sok olyan véleményt hallottam, hogy Nicole Kidman után Bryce Dallas Howard színészi teljesítménye nulla volt. Ugyanakkor a nemzetközi kritika úgy vélte, hogy Bryce képes volt felemelkedni elődje szintjére. Erről mit gondoltok?

IMDb adatlap

Lars von Trier: Manderlay

5 válasz: “Lars von Trier: Manderlay”

  1. jufus

    Hát egyet kell értenem a sok véleménnyel, azt hiszem többek között azért is, mert az egyik az enyém volt. Szerintem nem csak a Nicole Kidman helyére lépett Bryce Dallas Howard volt gyatra, hanem az egész színészgárda. Nyílván ez általánosítás és a film maga sem hatott meg eléggé, hogy értékelni tudjam a többieket, de maga drága Bryce szó szerint hihetetlen és teljesen hiteltelen volt. Úgy éreztem magam az egyébként rettenetesen vontatottan és szinte vázszerűen üresen induló első másfél órában, hogy amit mond, olvassa. Költőien mondva üres szavakként hullottak le elém a dialógusai, de szinte mindenkié a filmben.
    Egyébként két dolog mentette meg számomra a filmet:
    1.) másfél óra után végre történt valami, a tanmesevázba érzelmeket sikerült valahogy végre csempészni,
    2.) talán rosszul értelmezzük a filmet és gondolom mindenki egyből összehasonlítja a dogville-i élménnyel, holott nem vagyok biztos benne, hogy ennek egyáltalán összehasonlíthatónak kellett volna-e lennie.

  2. Adminisztrátor

    A dogville-i élménnyel való összehasonlítás azért elkerülhetetlen, mert nem csak, hogy ugyanazok a szereplők, de a film formanyelve is teljesen követi az elődét.

  3. seirios

    Szerintem Bryce egyáltalán nem volt gyatra, de semmi esetre sem gyatrább Nicole Kidman-nél.
    Másrészt ez a film nem is hathatott meg senkit eléggé, hiszen Trier egyáltalán nem akar a filjeivel senkit meghatni (no jó, azért vannak kivételek, pl. a Dancer in the Dark egy kissé túlcsordult). Ez egy kőkemény tézisfilm, akárcsak a Dogville és ez kilométerekről ordít róluk, felvállalt és deklarált dolog. Ettől kezdve okafogyott azon filozofálni, hogy áttételesen jelennek meg a problémák vagy sem. Maga a formanyelv ellene megy midnenfajta azonosuláson alapuló nézői alapállásnak.
    Ha valamiért csalódás tud lenni a Manderlay a Dogville-hez képest, az az, hogy nézőként valami újat, mást vártunk, ehelyett pontosan ugyanazt a formanyelvet kaptuk, mint az előző filmben. És mi európaiak már csak ilyen megszállott haladás-mániások vagyunk: kétszer ugyanazat nem lehet elsütni, mert ásítozni kezdünk.
    Úgy gondolom, hogy ha a Manderlay jön ki előbb és csak utána a Dogville, akkor most a Manderlayt tartanánk jobbnak. Ez viszont a mi emberi sajátságunkról árulkodik, s nem a filmek értékéről/minőségéről.

  4. zsenge, a házigazda

    Két állításod van:
    - egyrészt szerinted a dolgok pontos megismétlése nem baj, az állandó fejlődés iránti vágy a hiba
    - másrészt szerinted mindkettő tiszta tézisfilm, tehát nem kell semmi különöset elvárni tőle.

    A helyzet az, hogy téziseket szükségtelen elismételni: ez olyan, mintha a Dogma kiáltványt kétszer adták volna ki. Tehát ha tézisekről van szó, akkor szerintem az ismétlés nem tekinthető bocsánatos bűnnek. Ha azonban nem egyszerűen tézisekről, hanem emberi érzésekről, téziseknél labilisabb, árnyaltabb gondolatokról is szó van, akkor nem az ismétlés/nem ismétlés kategóriájában kellene a dologról beszélni.

    Ebben az esetben szerintem azt lehet mondani, hogy a Manderlay-ben a Dogville-ből kiszívott és lebutított tézisek maradtak meg. De kevésbé az a baj, hogy a keret nem változott, sem az, hogy ugyanabban a keretben Lars nem tudott újat mondani, hanem az, hogy a régi keretben azt/annyit sem tudott mondani, amit a Dogville-ben.
    Ezért gondolom, hogy a sorrend megfordítása esetén sem tartanánk a Manderlay-t jobbnak. Sőt ha a Manderlay van először, meg se születik a Dogville. Ami viszont nagy kár lenne.