Memento Nemescu
Bukarest lepattant külvárosában készült az a film, amely a győri Mediawave fesztivál első napjának legnagyobb élményét jelentette. A Marilena de la P7 kopott, a szétesés küszöbén álló tömbházak, szedett-vedett garázsok között játszódik, amelyek tetején paradicsomot és uborkát termesztenek az öregek, közben ping-pongoznak, ama régi falusi idill valami távoli, elkorcsosult emlékeként. A környék legnagyobb attrakciója a P7 tömb környéke, ahol a helyi prostik fogadják a kuncsaftokat. A film főhőse, a 13 éves Andrei is az utánuk való leskelődéssel tölti az idejét. A “narancshajú” Marilena nem csak a fantáziáját, hanem az érzelmeit is megmozgatja, és mindenre hajlandó lenne, hogy megszerezze magának. Mivel Andrei-nak azt mondták a lányok, hogy amíg nincs autója, esélye sem lehet a prostiknál, egyik nap ellopja kávészüneten lévő trolibuszsofőr apjától a járművet, s azzal hajt a helyszínre.
A 45 perces filmen érződik, hogy valójában már egy teljes nagyjátékfilmnyi sztori és karakter van benne, valószínűleg anyagi indokok miatt nem lett hosszabb. A film leginkább a helyszín elképesztő erejű ábrázolásával éri el a különleges hatást. Cristian Nemescu rendező már előző rövidfilmjeit is a régi lakótelepek gazdaságilag és társadalmilag szétesett világába helyezte, különös gondot fordítva arra, hogy megmutassa, az itt élő emberek életének kilátástalansága szorosan összefügg környezetük reménytelenül lehangoló, szomorú mivoltával. A Marilena de la P7 azonban attól igazán megragadó, hogy a hiteles, realista ábrázolásba finoman, érzékenyen kever bele egy-két szürreális, csodás elemet. Remek, mellbevágó alkotás ez.
Folytatása ennek az életműnek azonban már nem lesz, az 1979-ben született Nemescu ugyanis tavaly nyáron halálos autóbalesetet szenvedett Bukarestben, éppen néhány nappal California Dreaming c. első nagyjátékfilmje forgatásának befejezése után. Ezt a filmet az idén bemutatják Cannes-ban.
2007. május 1., 00:36
Micsoda forradalmi ötlet! 1990 óta még egyetlen román filmben sem láttunk “kopott szétesés szélén álló tömbházakat” Szenzáció! Örvendek hogy ez jelentette a legnagyobb élményt, tüneményes! N.N.
2007. május 2., 10:52
Ugyan nem értem, mitől ez a sértett felindulás, de ettől eltekintve megpróbálok válaszolni.
Gondolom azt nem kell magyaráznom, hogy mennyire nem az újdonsággal van kapcsolatban egy műalkotás értéke - ez nem a híradó!
Ami Nemescu filmjében különleges, az az, hogy nem nyugatiakat megborzasztó látványosságként mutatja be ezt a környéket, hanem mint egy olyan világot, amelyet emberek természetesnek vesznek, és abban élik le az életüket. Egyszerűen hiteles, emberi történeteket jelenít meg, nagyon enyhe mesei felhanggal
Ráadásul a környezet-ábrázolásnak megvan az a nagy érdeme - ami a magyar filmekből szinte teljesen hiányzik - hogy képes (ön)kritikusan tekinteni erre a helyzetre (például felvillantja a kivándorlás kőkemény kérdését).
És tényleg, immár végignézve az idei Mediawave felhozatalának nagy részét, még mindig ez volt az egyik legjobb film. Műfajában, a kisjátékfilmek között pedig talán a legjobb.
2007. május 9., 02:03
A 2006-os TIFF-en láttam a filmet, azt hiszem, egy délelőtti rövidfilmblokkban. Ha jól emlékszem, utána beszélgetés is volt a Marilena-t játszó szinésznővel, talán még dijat is kapott a film. Izes kis film mindenesetre, komolykás, de meseszerű történettel. Nekem át- és bejött a lepukkant cartier-hangulat. Környezet és történet, (már-már szagolható) valóság és idill, varázslat feszül egymásnak és olvad szerves eggyé.