Ginó nyurga, vékony szőke srác, és azt tűzte ki célul, hogy megdönti a mindenkori Budapest-Cannes autóút rekordot. Sikerült neki. Egy teljes éjszakán keresztül tartó autópályás száguldozás után verőfény és nyugodt korareggel várt Cannes-ban. Érdekes módon itt a virágüzletek nyitnak először, kihúzzák a járdára a virágos állványokat, majd alaposan meglocsolják a sok órás napsütésre kárhoztatott növényeket - ezért reggelente mindig vízben tapicskolva járunk vetítésekre. Utánuk a zöldségesek következnek, akik a friss áruval teli ládákkal állják el a járdákat. Őket pedig a pékek követik, akiknek reggel kilencre fokozatosan telik meg a kirakatuk baguette-el és sonkás szendviccsel.
A fesztiválpalota környékén fél kilenckor van az első roham, kialvatlanságtól karikás szemekkel szaladnak kitűzős emberkék a reggeli vetítésre. Utána kis lézengés következik, a sajtópáholyban könnyen lehet ülőhelyet találni, friss még a kávé és ropogós a croissant.
Aztán 11 körül elkezdődik a zsongás, mert a reggeli film stábja megérkezik a sajtótájékoztatóra. Fotósok és bámészkodók lepik el a konferenciaterem előterét, a biztonsági őrök elkerítik az útvonalat, és ezzel teljes gőzzel kezdetét veszi
a nap, rohangálás vetítések, interjúk és helyszínek között.
Ha igaz, ma bejutok a Kim-ki Duk filmre délután, majd szólok róla néhány szót.

Elküldve: 2007. május 19., 09:34-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.