Az fesztiválok történetének talán legkínosabb, a résztvevők szerint szürreális díjkiosztóján szombat este kiderült, hogy kit tartottak díjra érdemesnek az illetékesek.
A dokumentumfilm-kategóriában többek csodálkozására nem az Egy nap a Lengyel Népköztársaságban című lengyel remek, hanem Zsigmond Dezső Csigavár című, eldugott székely faluban játszódó története kapta. Mi egyetértünk a francia zsüritaggal, aki szerint azért jó ez a film, mert végre nem sztereotipikusan mutatja be egy távoli falu lakóinak szegény és nehéz éeltét, hanem hiteles emberi sorsokat jelenít meg. Persze ettől még a lengyl film is fantasztikus. Doku-kategóriában Mulloy saját különdíját is kiadta A burka c. iráni film rendezőjének.
Az animációs filmek között is egyértelműen Mulloy ízlése érvényesült, egy Mulloy-klón kapta a díjat, a Who I Am And What I Want c. rajzolt filmecske. A rajzfilm pontosan olyan vad, anarchista öntörvényű és kegyetlen, mint Mulloy filmjei általában.
A legjobb operatőr díját Vivi Dragan Vasile, a zsűri egyetlen operatőr tagja az Előbb-utóbb magyar filmnek adta. A kisjátékfilmek közül pedig mondhatni magától értetődően az egykor Oscar díjra is jelölt a Reggel 7:35 c. spanyol kis szösszenet nyert - róla a Transindexes cikkben olvashattok.
A Mediawave-n rendszeresen vetítenek táncfilmeket, idén ezeket összeeresztették a kísérleti filmekkel. Végül egy végtelenül vicces és felszabadult holland táncfilm (Birth-Day) kapta a kategória díját, a Mozart zenére akrobatikázó-táncoló-bohóckodó figurákkal.
A fődíjat pedig egy elképesztő környezetről szóló bolgár riportfilm kapta, ahol inkább a környezet és az emberek voltak különlegesek, a film inkább csak korrekt. A film címe, Georgi és a pillangók, arra utal, hogy az elmegyógyintézet megszállott főorvosa egyik alkalommal selyemhernyótenyésztéssle próbált profitot és munkaterápiát szerezni páciensei számára.

Most hirtelen ennyi, részletekkel még jövök.

Elküldve: 2006. május 6., 13:36-kor. A válaszokat követheti RSS 2.0-vel. Both comments and pings are currently closed.