Egyetértek, nagyon kemény, nagyon dokumentarista, igazi szívbemarkoló tragédia, ami meglehetősen átalakítja a gondolkodást arról, kik és hogyan gyártanak pornográfiát. Ha megnézed, egyhamar nem felejted el.
Amikor Pesten a Német filmhét keretében bemutatták, egyértelműen a legjobb film volt. Az egyik legszebb ábrázolása a szerelemnek, amit eddig filmen láttam. Ajánlom mindenkinek, szerintem nem lesz utána könnyű megszólalni.
Bevallom, én a Fucking Amal-t sokkal-sokkal jobbnak tartom, mint a Lilja4ever-t. Kicsit naivnak érzem ez utóbbit, sztem a Fucking Amal sokkal keményebb. Például azért, mert úgy dolgoztat meg érzelmileg, hogy ehhez nincs szüksége szélsőséges helyzetre.
A Lilja inkább korrektnek tűnik számomra - persze a téma kényes, de kicsit a naiv nyugati rácsodálkozását látom benne a kelet-európai menekültek hányatott sorsára. Túl sok az ideológia mögötte. Talán.
Kinek mi a véleménye Nyikita Mihalkov Szibériai borbélyáról? Melodrámában sztem az egyik legjobb, de hallottam ellenvéleményt is. Amit én szerettem annakidején benne, hogy a 3 óra alatt végig le tudott kötni, nagyon koherens világot tudott teremteni, illetve a melodrámai végkicsengés előtt nagyon sokat volt vidám, humoros, friss.
A pátosz a melodráma lényege - érdemes ez ügyben megnézni Peter Brooks melodráma könyvét, nagyon sok érvényes dolgot mond benne.
Valahogy úgy vagyok a pátosszal, hogy nem biztos, hogy baj ha van, a gond csak ott kezdődik, ha túl sok van belőle. Szóval lehet, hogy a pátosz önmagában nem szitokszó, csak a túl patetikus.
De persze ez már inkább szőrözés. A Szibériai borbély sztem e szempontból a határon volt, de nálam hangulat kérdése, hogy éppen melyik oldalra esőnek gondolom.
Patosz, ironia nelkul - nos, napjainkban ez szamit patetikusnak, legalabbis ertelmisegi szinvonalon. Ezt a szintet szerintem nem uti meg, hangulattol fuggetlenul. Fura, hogy a film elnyerte az orosz filmkritikusok dijat - de lehet en vagyok egy Kaurismaki-fapofa.
A pátoszról csak annyit, hogy az iróniával teli pátosz, már nem pátosz. Az irónia a pátosz lényegét kezdi ki, tehát meg is szünteti. Éppen ezért, ha hagyományos melodráma, akkor pátosz nélkül nehezen elképzelhető. Így természetes, hogy az iróniát mellőzi.
A patosz egy nem-reflektalt tudatallapot, ami mostanaban ugy mutat jol, ha kezelve van. A patosznak nemcsak tunetei vannak, hanem variansai is. Legsulyosabb fajtajat celszeru ironiaval kezelni. On-kura szerencsere lehetseges, bar nem csoda, ha ilyenkor a patosz megjatszott. Talan hiperbola.
A patosz amugyis sajatos eset, a lelkesultseg, szenvedelyesseg, unnepelyesseg, emelkedettseg, meltosag, fennkoltseg, magasztossag alkotta lelki bacilusok elfajult (s ha a szo tovet lenyessuk, az uj hajtas neve:) patologikus esete. Mint szitokszo: patetikus. Ha alkalmazzak, a gyogyulasban ez elso lepes, hogy az embernek rozsas lesz az arcbore. De a kedve nem notas.
Asonot Shel Nina, Ha- (2003) - nagyon jo izraeli film, helyenkent nagyon otletes megoldasokkal, kar, hogy a vege olyan dolgokat probal kibogozni, amit szerintem nem kene es kisse szentimentalissa teszi az egeszet.
2006. március 27., 09:51
Lilja 4ever.
A Fucking Amal után nem voltam felkészülve, hogy egy ennyire kegyetlen filmet lássak Moodyssontól. Még visszagondolni is rossz…
2006. március 27., 12:39
Egyetértek, nagyon kemény, nagyon dokumentarista, igazi szívbemarkoló tragédia, ami meglehetősen átalakítja a gondolkodást arról, kik és hogyan gyártanak pornográfiát. Ha megnézed, egyhamar nem felejted el.
2006. március 28., 12:01
Aimée & Jaguar.
Amikor Pesten a Német filmhét keretében bemutatták, egyértelműen a legjobb film volt. Az egyik legszebb ábrázolása a szerelemnek, amit eddig filmen láttam. Ajánlom mindenkinek, szerintem nem lesz utána könnyű megszólalni.
2006. március 28., 13:33
Bevallom, én a Fucking Amal-t sokkal-sokkal jobbnak tartom, mint a Lilja4ever-t. Kicsit naivnak érzem ez utóbbit, sztem a Fucking Amal sokkal keményebb. Például azért, mert úgy dolgoztat meg érzelmileg, hogy ehhez nincs szüksége szélsőséges helyzetre.
A Lilja inkább korrektnek tűnik számomra - persze a téma kényes, de kicsit a naiv nyugati rácsodálkozását látom benne a kelet-európai menekültek hányatott sorsára. Túl sok az ideológia mögötte. Talán.
De a Fucking Amalt mindenkinek ajánlom!
2006. május 10., 21:12
Ha mar Moodysson, akkor Egyutt.
2006. május 10., 23:42
Kinek mi a véleménye Nyikita Mihalkov Szibériai borbélyáról? Melodrámában sztem az egyik legjobb, de hallottam ellenvéleményt is. Amit én szerettem annakidején benne, hogy a 3 óra alatt végig le tudott kötni, nagyon koherens világot tudott teremteni, illetve a melodrámai végkicsengés előtt nagyon sokat volt vidám, humoros, friss.
Szóval ti hogy voltatok vele?
2006. május 13., 18:19
Lekotni letud, bar a kivitelezes tulnyomoreszt patetikus. A szerelmes szakacs 1001 receptje valahogy jobb volt.
2006. május 13., 18:28
A pátosz a melodráma lényege - érdemes ez ügyben megnézni Peter Brooks melodráma könyvét, nagyon sok érvényes dolgot mond benne.
Valahogy úgy vagyok a pátosszal, hogy nem biztos, hogy baj ha van, a gond csak ott kezdődik, ha túl sok van belőle. Szóval lehet, hogy a pátosz önmagában nem szitokszó, csak a túl patetikus.
De persze ez már inkább szőrözés. A Szibériai borbély sztem e szempontból a határon volt, de nálam hangulat kérdése, hogy éppen melyik oldalra esőnek gondolom.
2006. május 13., 19:29
Patosz, ironia nelkul - nos, napjainkban ez szamit patetikusnak, legalabbis ertelmisegi szinvonalon. Ezt a szintet szerintem nem uti meg, hangulattol fuggetlenul. Fura, hogy a film elnyerte az orosz filmkritikusok dijat - de lehet en vagyok egy Kaurismaki-fapofa.
2006. május 14., 16:17
A pátoszról csak annyit, hogy az iróniával teli pátosz, már nem pátosz. Az irónia a pátosz lényegét kezdi ki, tehát meg is szünteti. Éppen ezért, ha hagyományos melodráma, akkor pátosz nélkül nehezen elképzelhető. Így természetes, hogy az iróniát mellőzi.
2006. május 16., 07:04
A patosz egy nem-reflektalt tudatallapot, ami mostanaban ugy mutat jol, ha kezelve van. A patosznak nemcsak tunetei vannak, hanem variansai is. Legsulyosabb fajtajat celszeru ironiaval kezelni. On-kura szerencsere lehetseges, bar nem csoda, ha ilyenkor a patosz megjatszott. Talan hiperbola.
A patosz amugyis sajatos eset, a lelkesultseg, szenvedelyesseg, unnepelyesseg, emelkedettseg, meltosag, fennkoltseg, magasztossag alkotta lelki bacilusok elfajult (s ha a szo tovet lenyessuk, az uj hajtas neve:) patologikus esete. Mint szitokszo: patetikus. Ha alkalmazzak, a gyogyulasban ez elso lepes, hogy az embernek rozsas lesz az arcbore. De a kedve nem notas.
2006. június 4., 18:07
Asonot Shel Nina, Ha- (2003) - nagyon jo izraeli film, helyenkent nagyon otletes megoldasokkal, kar, hogy a vege olyan dolgokat probal kibogozni, amit szerintem nem kene es kisse szentimentalissa teszi az egeszet.
2006. június 27., 19:13
My Life Without Me.